εїзROCK LOVE'S TÁNC KLUB!εїз

SZIASZTOK!ez az oldal a Mecséri rock love's táncklub oldala!ez a klub 2012.01.25.-én alapult!eddig még nagyon kevesen vagyunk és így is csak gyerekek!a klub főnőke is egy gyerek!mivel felnőttek még nincsenek a klubban!by:Mecséri rock love's táncklub!

Balett

Balett:


A balett a XV. századi Itáliában alakult ki, amikor az arisztokraták hivatásos táncmestereket alkalmaztak, hogy tekintélyes vendégeiket fényűző kiállítású látványosságokkal kápráztassák el. Ilyen alkalmakkor az udvaroncok, udvarhölgyek drámai dialógusokat és méltóságteljes táncokat (olaszul ballo) adtak elő. Ezek a csillogó színpadi produkciók a francia királyi udvarban is meghonosodtak, miután az itáliai Medici Katalin házasságra lépett II. Henrik francia királlyal, s magával hozta a pazar balettelőadások megrendezésének szokását.


Az udvari balett már éppen veszíteni kezdett népszerűségéből, amikor 1643-ban XIV. Lajos lépett a francia trónra. Az új király nem csupán megőrizte és továbbfejlesztette a balettelőadások hagyományát, de maga is részt vett bennük, egészen addig, míg annyira el nem hízott, hogy nem tudott már táncolni. A "Napkirály" nevet is egy szerepe nyomán kapta, Az éjszaka balettja c. előadásban a Nap jelmezében jelent meg a fején koronával...

XIV. Lajos uralkodása idején a balettelőadások megszaporodtak, a színpadi látvány minden addiginál pompásabb volt. A műkedvelő főúri táncosok mellett megjelentek a hivatásos táncművészek. E művészet tökélyre vitele céljából Lajos 1661-ben megalapította a Királyi Táncakadémiát. Tíz év múlva létrejött a Királyi Zeneakadémia. A kettő egyesülése után a Királyi Zene- és Táncakadémia alkotta a párizsi Opera előadásait. Ennek színpadán jelentek meg az első hivatásos táncosnők 1681-ben. 32 évvel később a párizsi Operában balettiskolát hoztak létre, hogy elegendő képzett táncos legyen az új, népszerű műfaj, az opera betétjeinek előadásához. A ma is fennálló iskola első híres növendékei Marie-Anne de Camargo és Marie Salle, valamint a férfitáncos Louis Dupré voltak.

A táncstílusok jó ideig alig változtak, amíg Jean-Georges Noverre francia táncos és koreográfus újfajta elgondolásait át nem ültették a gyakorlatba. Noverre azt akarta, hogy a szabadabb mozgás érdekében a táncosok vessék le a kényelmetlen jelmezeket, ne öltsenek álarcot és igazi jellemeket alakítsanak. Jean Dauberval 1789-ben Noverre sok javaslatát, újítását felhasználta a Rosszul őrzött lány c. balettje megalkotásakor. A darabban nincs szó istenek és istennők hősteteiről, nincsenek maszkok és merev jelmezek.


A romantikus balett

A XIX. század elején a romantika minden művészeti ágban éreztette hatását, így a balettban is. Feltámadt az érdeklődés a folklór és a középkor, az ősi mondák világa iránt. Romantikus stílusjegyek jellemzik a Szilfid és Giselle c. balettokat is. Ez idő tájt alakult ki a légiesség illúzióját fokozó spicctechnika, ám mivel ekkor még nem léteztek a mai balerinák által használt, tömött orrú spicc-cipők, a táncosnők csak nagyon rövid ideig tudtak lábujjhegyen állni és táncolni. Az itáliai Marie Taglioni emelte e spicctáncot virtuóz ügyeskedésből a táncművészet fennkölt eszközévé. A romantikus balett a balerinakultusz csúcsa volt, a férfitáncosok partnerük árnyékában maradtak. Taglionin kívűl, Carlotta Grisi, Luceille Grahn, Fanny Elsser, és Fanny Cerrito voltak a korszak ünnepelt belerinái.


A klasszikus balett

Egy francia táncos Marius Petipa a Szentpétervári Balett vezető táncosa. Bár Nyugat - Európában már alkotott néhány balettot, az igazi siker 1862-ig váratott magára. Ekkor vitte színre Szentpétervárott a fáraó lánya c. darabot, amely akkora diadalt aratott, hogy Petipát kinevezték a társulat első balettmesterévé , ezen a poszton aztán 40 évig meg is maradt.

Nem kevesebb, mint 50 egész estét betöltő balettot koreografált. Hírnevét a következő három balettnak köszönheti: Csipkerózsika (1890), Diótörő (1892), Hattyúk tava (1895). Mindhárom Csajkovszki zenéjére készült, s a Petipa által tökélyre vitt "klasszikus" stílusban a mindenkori balettrepertoár legnépszerűbb darabjaivá váltak.

Az Orosz Balett

Ahogy Petipa öregedett, pétervári táncosai kételkedni keztek a mester előírta klasszikus stílus szigorú szabályiban. Érdekesebb történetekre vágytak, s szerettek volna megfelelni a kor kihívásainak, vagyis a kortárs képzőművészeti hatásokat is visszatükröző díszletek között, modern zenére komponált táncműveket akartak előadni. A cári balett lázongó művészei között volt Mihail Folkin táncos is, akit 1909-ben Szergej Gyagilev fölkért, hogy dolgozzon együtt vele Párizsban egy évadon át, amikor is bemutatta az orosz balettot a francia közönségnek.

Az 1909-es párizsi évad diadalmenet volt. Az Orosz Balett (Ballets Russes) társulatának némelyik produkcióját sokan vitatták, annyi azonban biztos, hogy nagy hatással voltak a balettra. Folkin koreográfiái A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska és más balettok ma már a század klasszikusainak számítanak. A társulathoz tartozott Anna Pavlova, aki Folkin Haldokló hattyú c. koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette és minden idők legkiválóbb férfitáncosa Vaclav Nizsinszki is, aki maga is koreografált. Gyagilev a balettot a táncművészetek valóságos gyújtópontjává tette, s ezzel forradalmi újdonságok létrejöttét segítette elő a zenében és a látványtervezésben.

1929-es halála után társulata feloszlott. Ám egyik tagjuk, a Szentpéterváron tanult George Balachine idővel New Yorkban telepedett le, ahol megalapította a School of American Ballet nevű iskolát, ebből jött létre az 1948-ban átalakult New York City Ballet. Balachine a XX. sz. egyik leghatásosabb koreográfusa lett. Gyagilev másik pártfogoltja, Serge Lifar 1945-ig a párizsi Opera balett - társulatának igazgatója, működése alatt a francia balett új fénykorát élte. Gyagilev befolyása Angliában is érezhető mind a mai napig. Társulatában tűnt fel: Marie Rambert, Alicia Markova és Ninette de Valois. Markova partnerével Anton Dolinnal hozta létre a London Fesztivál Balett elnevezésű társulatot, ez ma az Angol Nemzeti Balettegyüttes. Ninette de Valois nevéhez fűződik a Vic-Wells Balett és egy balettiskola alapítása. Növendékei közé tartozott Peggy Hookham, aki később Margot Fonteyn néven kora legkiválóbb balerinája lett, a Vic-Wells Társulata pedig a brit Királyi Balett néven vált világhírűvé. Európa legnagyobb balett társulatai közül talán csak a koppenhágai Dán Királyi Balett maradt érintetlen Gyagilev és az Orosz Balett hatásától. A szentpétervári cári balett - utóbb Kirovnak nevezték - és a moszkvai Bolsoj is túlélte az orosz forradalmat és a kommunista rendszerben sem veszítettek csillogásukból.
Vetési Melinda írása

Balett szótár és tánc szakkifejezések magyarázata

A

ADAGIO - a balett pas de deux-k lassú, szélesívelésű első része, amelyben a táncos és a táncosnő előbb együtt, aztán a variációban külön-külön zökkenésmentesen kapcsolják össze a legbonyolultabb nehéz pózokat és mozdulatokat.

ALLEGRO - virtuóz, gyors lépésekből, forgásokból, ugrásokból álló rész, amelyet vagy variációként, szólóban, vagy befejező részként együtt adnak elő a táncosok.

ALLEMANDE - 4/4-es, mérsékelt tempójú, német eredetű francia tánc, Lope de Vega és Thoinot Arbeau a XVI. században már mint "nagyon régi" táncot emlegetik. A XVII. században az udvarba bekerülve változatos kartartásokkal táncolták; ezt a korai francia valse-ok is átvették. - Svájcban és Németország egyes vidékein ma is élő néptánc egy 3/4-es változata.

APLOMB - biztos egyensúlyérzék.

APOTEÓZIS - megdicsőülés, a hősi és tündéries mesebalettek ünnepélyes zárójelenete.

ARABESZK - egyik lábon felvett testhelyzet, amelyben a másik láb 90°-ra emelkedik hátrafelé; az álló lábnak megfelelő kar előre, a másik kar hátra nyúlik. Ez a póz akkor szép, ha a repülés látszatát kelti. Carlo Blasis olasz balettmester a XIX. század első felében többféle arabeszket vezetett be a balettbe.

ASZTRÁLIS TÁNC - a nap, hold és a bolygók járását, változását és az állócsillagok számát, helyzetét utánzó, jelképező tánc.

ATTITŰDÉ - egy lábon felvett testhelyzet, amelynél a felemelt lábnak megfelelő kar emelkedik fel és a másik kar második vagy harmadik pozícióba kerül. Többféle attitűdé van; ezek közül Carlo Blasis Giovanni da Bologna híres Mercur szobráét tartotta a legszebbnek.

B

BACCHANÁLIA - tobzódó táncjelenet, táncorgia. A múlt század végén minden operában nélkülözhetetlen táncbetét.

BACCHÁNSNÖK - görögül "menádok", önkívületben táncoló nők, Bacchus, illetve Dionüszosz kísérői.

BALANCÉ - "mérleg" lépés, könnyed oldalra való ugrás félig behajtott térddel és ugyanarra az oldalra fordított törzssel és fejjel.

BAL PUBLIQUE - nyilvános bál, 1715-ben a királyi bálok mintájára a párizsi Operában megrendezett táncos összejövetel, amelyen belépti díj ellenében nem udvari nemesek és gazdag polgárok is részt vehettek.

BALETT - BALLET - I. többszáz éves hagyományon alapuló európai színpadi tánctechnika. 2. táncjáték.

BALLET D'ACTION - cselekményes balett.


BALLET DIVERTISSEMENT - cselekmény nélküli szórakoztató balett, vagy táncsorozat; összefüggés nélküli, az előadók technikai és művészi képességeinek kidomborítására készült színpadi táncdarab.

BALETTOMÁN - balettkedvelő, balettbarát. Jó értelemben véve: aki nemcsak szereti a balettet, hanem ért is hozzá, tudja a történetét, ismeri technikai szabályait és esztétikáját. Rossz értelemben: aki minden balettelőadáson ott van ugyan, de nem a balett, hanem a technikai bravúrok, a táncosok és táncosnők magánélete és más, nem a balettművészetre vonatkozó, mellékes, nem művészi dolgok érdeklik.

BALETTPATKANY - a múltszázadi párizsi operai balettnövendékek, főleg kislányok csúfneve.

BALLON - az a képesség, amivel a táncos ugrás közben, a levegoben is képes a földön felvett pózt tartani, vagyis - megfelelő lendítoerő adagolása esetén - a felemelkedés csúcspontján szinte fennmaradni a levegőben és aztán lassan visszaérkezni. Ritka táncos adottság.

BAMBOCHADE - alacsonyrendű színpadi műfaj.

BASSE-DANSE - mély tánc; eközben előkelő embernek nem illett a földről teljesen felemelnie a lábát. A kora renaissance udvarok kedvelt társasági tánca, amelyet a "táncok királynojének" neveztek, mert a hölgyek ebben a táncban tudták a legtöbb kellemet kifejteni. A XV. századig mindenféle páros és páratlan ritmusú, lassúbb és gyorsabb tempójú táncot: a pivá-t, a saltarello-t és quaternarió-t is így nevezték. Arénánál 1438-ban szabályozott formát ölt, Arbeau 1582-ben már csak ezt a formát ismeri basse danse-retour-tourdion részekkel és 3-as ütembeosztással. Nem énekszóra járták, hanem hegedű, clavecin, fuvola, oboa hangjaira, ritmusban, dobkísérettel, amely a lépések alátámasztására szolgált.

BATTIROZÁS - a lábfejek, lábikrák, vagy felso lábszárak, combok összeütése.

BOLERO - spanyol, 3/4-es, szenvedélyes, lassú, nemesi párostánc, amelyet a XVIII. század végén Sebastian Cerezo, ünnepelt spanyol udvari táncmester népi lépésekből állított össze. A párok egymással szemben kezdik a táncot és végig változatlan tempóban és ritmusban erősen kopogó, rezgő, sikló lépésekkel járják el az öt figurát, miközben többször helyet cserélnek. A bolero szenvedélyes karmozdulatai az eredeti féktelen sarabande-ból kerültek ide, míg az udvari sarabande-ban elvesztették hevességüket. A bolerót gitár és baszk dob hangjaira lejtik, a táncosok saját magukat kasztanyettel kísérik. A táncot eredeti helyükre visszatérve, páros forgó után, különválva, tetszetős pózban fejezik be.

BOURRÉE - különféle 2/4-es és 3/4-es közép-franciaországi népi táncok gyűjtőneve. Egyik lépése pas de bourrée néven a balettbe is bekerült.

BRANDO - fáklyás tánc, amit a nagyböjt első vasárnapján a gyümölcsfák körül ugrálva jártak a jó termésért.

BUFFON - bohóc.

BUFFONÉRIA - bohóckodás.

C

CABRIOLE - bakugrás, nehéz balett ugrás, a combok levegőben történő összeütésével. Eredetileg csak férfiakhoz illett.

CACHUCHA - 3/4-es, spanyol férfi vagy női szólótánc, kasztanyett kísérettel, a Moderato-tól a Presto-ig fokozódó tempógyorsulással.

CANARIO - 3/8-os, pontozott ritmusú, gyors párostánc, amelyet spanyol és olasz hajósok a Kanári-szigetekről hoztak magukkal. A XVI. századi renaissance udvarokban kedvelt társasági tánc és a táncszvitek gyors zárótánca lett.

CASTAGNETTE (KASZTANYETT) - ősrégi, tánckíséretül szolgáló, csattogó kézieszköz, amelynek korunkban különösen a spanyol néptáncban és a színpadi táncokban van jelentősége. A spanyol kasztanyettek ébenfából készülnek, külön férfi és női használatra. Az előbbi mélj. az utóbbi magas hangot ad. Spanyolországban már a XVIII. század végén külön irodalma volt. Crotalogia ó ciencia de las castanuelas címen egy Florebicio nevű pap és Triunfo de las casia-nuelas címen Alessandro Moya írta le használatának szabályait.

CHACONNE - 3/4-es, lassú guatemalai eredetű, spanyol telepesek által Európába hozott féktelen tánc, amelyért a XV. században gályarabság járt. Az olaszok ciacona-nak, a spanyolok chacona-nik hívták és az utcákon tömegesen táncolták. A spanyol, olasz és francia udvari használatban variációs táncforma alapjául szolgált. A XVI. században a francia udvarban hatásos táncbetétté, majd Lully, Rameau és foként Gíuck operáiban és balettjeiben chacanxe-finálévá szélesedett.

CHEIRONOMIA - kézjelbeszéd, amiben a kar, a kézfej és az ujjak mozgása is szerepet játszik.

CODA - a táncban virtuóz függelék, amit a balett szólók végén, vagy a pas de deux külön férfi és női variációs részei után, befejezésül együtt táncolnak.

COLLANT - testhez tapadó trikó, a modern balettek elengedhetetlen és sokszor egyetlen jelmeze.

CONTRAPPOSTO - a fej, a törzs és a végtagok ellentétes irányú helyzete vagy mozdulata.

CORPS DE BALLET - régen csak a balettkart emlegették így; ma az egész balettegyüttest jelenti a szólótáncosokkal együtt.

CROISÉ - zárt testhelyzet, amelyben egyik láb csípőtől kezdve keresztezi a másikat és legalább egyik kar befelé fordul.

CSAPASOLÁS - a néptáncokban előforduló csizma, lábszár- és egyéb testrészek munkazajokat utánzó csapkodása.

D

DANSEUR - táncos.

DANSEUSE - táncosnő.

DANSEUR DE CARACTERE - különböző nemzeti jellegu és stílusú színpadi táncokat vagy szerepeket előadó táncos.

DANSEUR NOBLE - hősi szerepek alakítására alkalmas, "nemes" stílusú, klasszikus baletttáncos.

DEDANS, EN DEDANS - 1. a lábak befelé fordítása; 2. a test központja felé törő irány.

DEHORS, EN DEHORS - 1. a lábak csípőízületből indított kifelé fordítása; a balett alapvető követelménye; 2. a test központjától kifelé törő irány.

DEMI - fél, félig, a balettben gyakran előforduló megjelölés.

DEMI PLIÉ - fél plié.

DEMI CAR ACTERE - félkarakter = félig komoly, félig víg darab vagy enyhén jellegzetes tánc.

DIVERTISSEMENT - Ballet divertissement.

E

ÉFFACÉ - nyílt testhelyzet, amelynél a lábak nem keresztezik egymást és az egész alak, a karok is, kitárt helyzetben vannak.

ELEVACIÓ, FR.: ÉLÉVATION - a levegőbe emelkedés képessége, a táncosnok értékes tulajdonsága, amely a levegőben való táncolás, a repülés látszatát képes adni.

ENCHAÍNEMENT - a táncmozdulatok és motívumok művészies és kifejező összekapcsolása.

ENTRÉE - a táncosok színpadra való belépése, tánccsoportok bevonulása. A XVII-XVIII. századi udvari balettekben a jelenetet, a felvonást jelenti.

ENTRECHAT - nem túl magas ugrás két lábon, amely közben a kinyújtott lábfejek négyszer, hatszor, nyolcszor keresztezik egymást, miközben szabályozott rendben, felváltva elöl és hátul, finoman egymáshoz ütodnek; eszerint entrechats quatre, six, huit a neve. A balett-tánc egyik legragyogóbb díszítése. Az entrechats dix-t, a tízes fokot, csak a kivételes tánctehetségek tudják kivitelezni (Nizsinszkij, Vasziljev, Nurejev és mások). Nem az ütések számában, hanem a gyorsaságban és a könnyedségben rejlik a művészi hatás titka.

ÉPAULEMENT - a vállak és a fej forgatása és annak szabályai. A táncművészet minden ágában az egyik legfontosabb plasztikai alapkövetelmény. A klasszikus balettben Cecchetti és Va-ganova módszere nyolc irányt vesz alapul és ezzel megkönnyíti fej- és vállmozdulatok pontos beállítását, beidegzését és előadását.

EVOLÚCIÓ, FR.: ÉVOLUTION - szóló- és csoporttáncok egymásból való folyamatos kibontakoztatása, fejlesztése. A szó eredeti "fejlődés" értelmétől némileg eltér.

ÉTENDU, TENDU - nyújtott.

F

FANDANGO - dél-amerikai eredetű, 6/8-os, később 3/4-es, élénk, mimikus szerelmi tánc, amelyet a spanyol telepesek hoztak Spanyolországba, ahol az utcán csoportosan táncolták. A XVIII. század végére társasági és színpadi tánc lett belőle (Gluck és Mozart alkalmazták először). A táncosok egymás kezét csak a végén érinthették benne. Minden mozdulathoz külön arckifejezés és gesztus kötelező, amelyek az udvarlás, incselkedés, visszautasítás, meghallgatás momentumait fejezik ki. Egyenletesen fokozódó tempógyorsulással adják elő, kasztanyett csattogtatással, kézpattintással és lábdobbantással kísérve minden mozdulatot. Hirtelen helyükre ugorva kezdik, a nők epedve, egyre szenvedélyesebben hajladoznak, míg a tetőponton hirtelen elhallgat a gitár és hegedűkíséret: a táncospár élettelen merevséggel őrzi a befejező mozdulatot, míg a zene újra megszólal és fergeteges tempóban folytatják tovább, egészen az eksztázisig.

FARANDOLA - 6/8-os, vidám provence-i lánctánc, ősrégi eredetű, Földközi-tenger menti termékenység-tánc, amelyben a férfiak és a nők felváltva, egymás kezét fogva, láncot alkotnak és egy vezeto pár nyomában bejárják az egész falut, majd egy téren körben, spirálban vagy szerpentin vonalban táncolnak tovább. A Balkánon ma is élő néptánc.

FARCE - vaskos színpadi tréfa.

FARUCCA - halálraszánt, komoly, bikavadító andalúziai spanyol férfitánc.

FINÁLÉ - hatásos zárójelenet vagy csoporttánc, a végén kitartott pózokkal.

FOUETTÉ - a francia ostor szóból. Egy lábon végzett forgás közben a másik láb ostorszerű csapkodó mozdulatát hívják így. A bravúros számokban 16-32 fordulatnál minden másodikra, harmadikra, legtöbbször minden fordulatra fouettéznek. Többféle változata kedvelt, különösen a szovjet balettban.

FURIANT - 3/4-es, gyors, cseh népi tánc.

FURLANA - mérsékelt tempójú, 6/4-es vagy 6/8-os olasz tánc, a velencei köztársaság területén lakó friul nép, főleg pedig a velencei gondolások kedvelt tánca.

G

GAVOTTE - 2/4-es élénk, francia tánc. Eredetileg a délkelet-franciaországi Gap tartomány lakóinak, a gapencais-iaknak kedvelt népi branle-ja volt. E vidék lakóinak csúfneve gavot, nevét a tánc róluk kapta. A XVI. században a gavotte figurás csoporttánc volt, szerelmi pantomim-betéttel és a végén általános csókolódzással. A XVII. században csiszolt udvari páros tánc lett belőle, amelyet Lully kiszélesített rondóformában illesztett be az udvari balettekbe. Az egyetlen udvari tánc, amelyet a francia forradalom után a polgárság is megtartott. Ekkor virtuóz lépések nélkül, egyenletesen pattogó ritmusban táncolták.

GAILLARDE (olaszul: gagliarda) - Olasz neve a kelta gála = erős szóból ered; francia nevét a gai = vidám szóból kapta. Magyarul pajkos tánc-aak hívták. 6/8-os vidám ugró tánc, az ünnepélyes pavane gyors, vidám párja. A XV-XVII. században Európa szerte a legkedveltebb virtusos népi és nemesi tánc volt. Öt lépésből állott, ezért az olaszok cinque passi-nak, a franciák cinq pas-nak is nevezték. Az ötödik, pontozott hangra kellett a férfiaknak ugrásban ki-tenniök magukért. Ezért a gagliardát nemes ember is föveg nélkül táncolhatta. Itáliában lanttal kísérték. Az első nyomtatásban megjelent lanttabulatúrákban több száz gagliarda-dallam maradt ránk, amelyeket valaha szerelmes szövegekkel énekeltek. Római eredetűnek tartották, ezért Romanescá-aak is nevezték. Franciaországban, a XVI. században, vidéken a legkedveltebb tánc volt és Arbeau szerint ?akinek nem telt dobosra-flótásra, énekszóra járta".

GARGOUILLADE - fontos lépések előtt vagy közben apró kis lábkörözés a levegőben ("virb-lizés").

GESZTUS - jelentőségteljes taglejtés. Természetes gesztus, amit mindenki megért; szimbolikus gesztus, aminek a jelentése jelképes vagy elhomályosűlt; konvencionális gesztus, amit csak a konvenciókat tudatosan vagy öntudatlanul kialakító közösség tagjai értenek meg. Mindhárom fajta gesztusnak nagy szerepe van a táncművészetben.

GIGUE - gyors, 3/8, 6/8 vagy 12/8-os afrikai eredetű ugró tánc, amelyet az angol hajósok terjesztettek el Európában. Eredetileg "vad", guggoló formában táncolták, amelyet az angol lendületes jig mai napig megőrzött. A XVII-XVIII. századi olasz és német giga-ban, gigue-ben a triolák első hangjait nyomják meg; ez a hangsúly a tánckezdő lépés nyomatékából került oda. Corelli, Vivaldi, Veradni, Bach, Hándel szvitjeiben is ez a hangsúlyos forma él. A francia, Feuillet-féle, 1700 táján megörökített színpadi, kifinoműlt ritmusú gigue-ekben hangsúlytalan formákkal találkozunk.

GLISSÉ - siklólépés.

GRAND BALLET - nagy balett; a régi francia balettben a záró balett-entrée neve. Ma nagylétszámú balett együttest értenek alatta.

H - I - J

HIERARCHIA - rangsor. A balettben ma is érvényben van bizonyos fokú hagyományos rangsor, amely országonként változik. Alapja a francia rangsor: növendék (patkány), I. Quadrille, 11. Quadrille, coryfée (vezeto táncos), petit sujet (kis szólókat előadó táncos), grand sujet (nagy szólókat előadó táncos), premier danseur, vagy premiere danseuse (első táncos, vagy táncosnő), étoile = csillag, amely címet és rangot nemcsak a nők, hanem a férfiak is elérhetik.

INICIÁCIÓ - beavatás. Az ősközösségi társadalomban a férfivá és nővé érést elismerő és ünneplő szertartás. Mindig táncokkal kapcsolatos.

JETÉ - lábvetés, lábemelés, grand jeté - nagy, repülésszerű ugrás, horizontálisan szétvetett lábakkal.

JOTA - gyors, 3/4-es, arab eredetű spanyol nemzeti tánc, aprózott ritmusban, vidékenként másmás változatban. A Jota aragonesa-t felemelt karral, egymással szemben, állandó kasztanyettezés közben, befelé fordított lábbal, "rezgősen" táncolják és magasra ugorva fejezik be.

K

KARAKTERTÁNC - különböző népi, nemzeti jellegű, stilizált színpadi tánc.

KARAKTERTÁNCOS - aki különböző nemzeti táncokat jellegzetesen tud előadni.

KARPOZÍCIÓK - előkészítő helyzet (preparáció):
A két kart könyökben kissé behajlítva leengedik, a felso karok nem érnek a törzshöz, kézfők ujjheggyel egymás felé közelednek, de nem érnek össze. A középső és hüvelykujj egymáshoz szorítva, a mutató és kisujj kecsesen behajlítva szétnyílik.
I. pozíció: A két kar gyomor magasságig emelkedik, itt könnyedén behajlik. A felső kar hordozza a súlyt, de nem érintheti a törzset.
II. pozíció: A kerekdeden behajlított kar könyök magasságban széttárul. Váll, könyök nem mozdul, a kezek nem lógnak, csuklóban nem törnek be.
III. pozíció: A karok kerekded könyökkel a fej fölé emelkednek. A kézfők szemben, közel egymáshoz, anélkül, hogy az ujjak összeérnének.

KOREOGRÁFIA - (kboreuo = kartáncot lejtek, grafo = írok, görög szavakból) Feuillet, XVIII. századi francia táncmester által szerkesztett szó; jelentése akkor táncírás volt. Ma a tánc szerkezetét, felépítését, megtervezését nevezzük koreográfiának.

KOREOGRÁFUS - tánctervező, színpadi táncjátékszerző.

KINETIKA - mozgáselmélet.

KINETOGRÁFIA - mozgásírás.

KINETIKUS NYELV - mozdulatnyelv.

L -M -N -O

LÁBPOZÍCIÓK
I. pozíció: A két lábfő teljesen kifelé fordítva egyenes vonalat képez, a két sarok összeér.
II. pozíció: Ugyanaz, mint az első, csak a két sarok egy lábfejhossznyira van egymástól.
III. pozíció: A két lábfő kifelé fordítva egymást félig fedi, úgy, hogy az egyik sarok a másik láb közepéig ér.
IV. pozíció. A két lábfő kifelé fordítva, egymással ellentétes irányban, egy lábfejnyi távolságra, paralel helyezkedik el.
V. pozíció: Ugyanaz, mint a negyedik, csak az egyik láb sarka a láb ujjaival teljesen összeér.


Balett szótár. Lábpozíciók.
I. pozíció II. pozíció III. pozíció IV. pozíció V. pozíció

MAILLOT - trikónadrág, a táncosok gyakorló nadrágja, az izmok melegítésére, fellazítására is szolgál; ezért hideg vidékeken és évszakokban vastag gyapjúból kötött trikót használnak.

MENÜETT - 3/4-es, túlfinomult, szertartásos udvari páros tánc, amely gáláns szerelmi játékot takart. Neve franciául menuet, ebből került át a magyarba a minét vagy minevét elnevezés, míg a menüett a németbol. Nevét a benne előforduló három pici (menü) lépéstol kapta, amit eredetileg a bretagnei vidám branle-ban még facipoben kopogva táncoltak. Az udvarba kerülve ez a tánc finomodott ki legjobban, ezért a "táncok királyának" és a "királyok táncának" nevezték. Egyszerre csak egy pár táncolhatta. A férfi és a nő két ellentétes irányból indulva 8, S, 2, majd Z formában, a középen találkozott, finoman, csak ujjuk hegyével egymás kezét fogva hajlongtak, bókoltak, míg a végén újra elváltak. A francia udvari menüett több mint kétszáz évig virágzott. Barokk formájában a méltóságteljes pas grave jellemezte, amely a zenei ritmus kellemes metszésével a táncnak sajátságos, kontrapunktikus hullámzást kölcsönzött. A rokokó menüettben a ringatódzó balancé lépés negédes kecsessége érvényesült, végül affektált, pipiskedő, gyorsabb tempót vett fel; emiatt a felvilágosult francia polgárság az 1789. évi forradalomkor elvetette. Ezután már csak a színpadon élt tovább.

MONSTRE SHOW - nagyszabású látványosság, több száz táncos szereplővel.

MOUVEMENTS - mozdulatok. A klasszikus balett hét fajta mozdulatot ismer: plié = guggoló, étendu = nyújtott, relévé = ágaskodó, glissé = sikló, sauté = szökkenő, élencé = lendülo, és tourné = forgó mozdulatokat. Természetesen, ezen belül számtalan mozdulat-kombináció lehetséges.

ONE-STEP - egy lépésből álló, 2/4-es, amerikai eredetu társasági tánc, amely 1920-25 között terjedt el Európában. A párok egymással szemben, egyik karjukkal egymást fogva, a másikat oldalt kinyújtva, kézfogással, lépdelve járták.

P

PANTOMIM - némajáték. (Pan = görögül minden, mimos = színész. Pantomimos = olyan színész, aki arcjátékkal és taglejtéssel mindent ki tudott fejezni.) A régi görögök és rómaiak a természetes arcjátékon kívül ismertek elvont vagy konkrét fogalmakat kifejező, konvencionális kézjeleket is, amelyeket akkor még mindenki megértett. Ennek késői maradványa, miz: mutogatós, úgynevezett "olasz pantomim", a balettbe is bekerült. Az angol balettben még mi is ezt használják. Például azt, hogy "szép vagy", "tetszel nekem" az angol táncos saját arca előtt körben végzett kézmozdulattal fejezi ki.

PAS - 1. lépés. A balettben végtelen sokféle, érdekes nevű lépés van. Például: Pas de chat = macskalépés, Pas fouetté = ostorlépés, Pas des anges = angyallépés, Pas des ciseaux = ollólépés, Pas balancé = mérleglépés, Pas de chassé = vadászlépés, stb.
2. táncszám. Például: Pas de deux = kétszemélyes táncszám, Pas de trois = háromszemélyes táncszám, Pas de quatre = négyszemélyes táncszám, Pas de cinq = ötszemélyes táncszám, és Pas de six = hatszemélyes táncszám. Mint forma hasonlítható az operákban előforduló duett, tercett, quartett, quintett és szextettekhez.
3. táncdarab. Például: Pas d'acier = Acél-balett.

PAS D'ACTION - cselekményt, történést, lelkiállapotot érzékelteto tánc.

PAS DE DEUX - két személy együttes tánca. A balettben külön forma, amely lassú, széles-ívelésu Adagió-val kezdődik, egy, vagy több, külön férfi és női variációval folytatódik és végül közös, virtuóz, gyors codá-val fejeződik be.

PASSACAGLIA - lassú, 3/4-es, spanyol eredetű sétáló tánc, amelyet a XVI. században utcán (calle) lépdelve (passare), gitárkísérettel táncoltak. A XVII. században a francia udvari balettekben zárt számként szerepelt, amelyet többnyire férfiak, kitárt karral, széles siklólépésekkel adtak elő. A XVIII. század közepén Rameau operáiban "Dupré szinte hozzánőtt ezekhez a mozdulatokhoz és ízléséhez, műfajához és nemes termetéhez hozzáformálta a passacaille-t". (Novérre)

PASSAMEZZO - régi, itáliai, 2/4-es nyugodtan lépdelő, szelíd tánc. A gagliardához viszonyítva, amelynek öt lépése volt, ennek csak fele annyi; ezért nevezték "fél-lépés"-nek. Tempója gyorsabb volt, mint a pavanáé, de lassúbb, mint a gagliardáé.

PASSEPIED - siklólépésekkel teli, gyors 3/8-os, bretagne-i népi tánc. XIV. Lajos korában az akadémiai táncosok végsokig kicsiszolták, szökkenő díszlépésekkel szőtték tele. Lully és Quineault operáiban Beauchamps, Pécour, Dupré és Mlle Prévost zárt számként, rendkívül gyorsan, könnyedén és amellett elegánsan tudták előadni.

PAVANE - pávatánc. Spanyol eredetű, lassú, méltóságteljes 2/2 vagy 2/4-es, korarenaissance, felvonuló tánc. Fejedelmi esküvokön, díszmeneteken, temetéseken teljes díszben, karddal, köpenyben, föveggel, dobütésekkel alátámasztott fuvola hangjaira vagy énekszóra járták. A francia királyi bálok és balettek elején bevonuló tánc lett és intrade-nak hívták. XIV. Lajos korában a courante váltotta fel.

PIROUETTE - teljes fordulat egy lábon vagy lábujjhegyen.

PIROUETTE Á LA SECONDE - a forgás irányával ellenkező oldalra, második pozícióba, nyitott, teljesen kifelé fordított lábbal elokészített forgás.

PLIÉ - térdhajlítás, guggolás kifelé fordított lábbal, a sarok csak a legvégén emelkedik fel a földrol. Demi plié = fél plié kifelé fordított lábbal, közben a sarok a földön marad. Grand-püé = mély plié.

POINTE - lábujjhegy; danse sur les pointes = lábujjhegyen való táncolás, német szóval spicc-tánc. Castil Blaze szerint Geneviéve Gosselin, Lifar szerint Isztomina 1816-ban már lábujjhegyen táncoltak. A köztudat Marié Taglioninak tulajdonítja a spicctánc feltalálását, míg ő maga Mlle Brugnoli olasz táncosnonek nyújtotta ezen a téren a pálmát. A spicctánc a romantikus kor követelménye és vívmánya volt. Technikai kidolgozásában az említetteken kívül egyidejűleg többen is részt vettek, így például Philippe Taglioni (Marié atyja), Blasis, Bournonville. Alkalmazásában azonban valóban Marié Taglioni járt az élen.

POLKA - 2/4-es, erősen ritmizált, könnyed, szökkenő lépésekből álló páros tánc. A csehek nemzeti tánca. A XIX. században a keringő mellett a legkedveltebb báli tánc volt. Többféle változatban (kereszt-polka, orosz-polka, korcsolyázó-polka, triccs-traccs-polka, kokett-polka) táncolták és a színpadra is felkerült.

PORTEUR - a táncosnőket emelő, hordozó táncos, aki maga háttérben marad.

PORT DE BRAS - a klasszikus karhasználat és ennek szabályai. A balett legnehezebb és legfinomabb része. A stílusos karmozdulatok kölcsönöznek művészi kifejezést és harmóniát mindenféle táncnak.

POZÍCIÓ - alapállás vagy helyzet, amelybol a táncmozdulat kiindul és amelybe zökkenésmentesen visszaérkezhet. A balettben öt szabályozott láb- és három karpozíció van. A néptáncban és a karaktertáncban számuk kimeríthetetlen és a balettpozícióktól eltérő formában használatosak. Lásd: Karpozíciók, Lábpozíciók címszavaknál.

PREPARÁCIÓ - valamely mozdulatot előkészítő, várakozó, figyelem-összpontosítással egybe-kapcsolt helyzet.

PRIMABALLERINA ASSOLUTA - első táncosnő. Ez a cím az együttes produkció előtérbe kerülésével megszűnt.

Q

 QUADRILLE - 1. Négyes csoportokon alapuló társastánc. Neve az olasz squadra, (francia carré, szóból, az olasz lovagi tornagyakorlatokból átvett kifejezésből ered, ahol négyzetalakú csoportokban folyt a kiképzés.
2. Az operai balettben a két legalacsonyabb fokozat (elso és második quadrille) neve.

QUADRILLE FRANCAISE - francia négyes, a XIX. század elején szabályozott francia nemzeti tánc, öt figurával.

QUADRILLE DES LANCIERS - dzsidás quadrille. III. Napóleon korának kedvelt francia négyes fajtája, amely nevét a francia lovas (dzsidás) tisztektől kapta.

RELÉVÉ - ágaskodó.

RÉVÉRENCE - bókolás, az udvari ember életében nélkülözhetetlen meghajlás, mint a tisztelet kifejezése, ősrégi eredetű. Európai formája a feudális középkori lovagi életben alakult ki. A renaissanceban az üdvözölt személy rangja szerint, lehetett hosszú (két lassú, 4/4-es ütem), közepes és rövid, valamint térdeléssel, térdcsókkal, vagy csak a bókoló személy saját kezének megcsókolásával összekötve. Minden táncot megfelelo tempójú és időtartamú bókkal kezdtek és fejeztek be. A francia udvarban XIV. Lajos korában vált általánossá. Szabályait évekig tanulták, mert kecses bókokkal sok mindent el lehetett érni.

RIGAUDON - élénk, 2/4-es provence-i tánc, amelyet helyben guggolva kezdtek és felváltva jobbra-balra emelgetett lábbal járták. Mint udvari páros tánc a színpadra is felkerült.

RONDE DE JAMBE - az alsó lábszár körözése lábujjheggyel a földön (a térre), vagy a levegőben (en l'air), miközben a felső lábszár mozdulatlan marad.

RÚD - a balettgyakorlatok elmaradhatatlan segédeszköze. A gyakorlótermek falához csípo- és mellmagasságban két párhuzamosan futó rúd van felszerelve. Ebbe kapaszkodva tanulják meg a gyakorlatokat és csak azután folytatják a munkát támasz nélkül, a terem közepén.

S

SAUTÉ - szökkenő.

SHOW - látványosság.

SALTARELLO - élénk, 3/4-es vagy 6/8-os régi itáliai népi ugró tánc. Mint az eslampie, a dobbantva lépo lovagi tánc párja, elvesztette ugró jellegét és a basse danse mellett a XVI. századi olasz renaissance udvarokban mély tánccá változott.

SALTARELLO TEDESCO VAGY QUATERNARIA - 4/4-es, német renaissance ugró tánc.

SARABANDE - délamerikai eredetű, spanyol telepesek által Spanyolországba hozott és a XVI. században egész Európában elterjesztett szenvedélyes, gyors, szerelmi tánc, amely a francia udvarban lassú, 3/4-es, ünnepélyes - de nem kevésbé szenvedélyes - tánccá változott. A korai barokk szvitekben már ez a lassú, visszafojtott, vagy emelkedett pátoszú udvari táncforrna került be.

SEGUIDILLA - a spanyol néptáncok ősi alaptípusa, amelyet minden vidéken másképpen táncolnak, más hagyományos melódiákat és strófákat (coplas-t) énekeinak hozzá, 3/8-os ütemben. Minden strófa végén jelentőségteljes szünet van; a táncosok a befejező pózban megmerevednek és csak a zenei szünet után kezdik újra a következő strófára a táncot.

SPICCTÁNC - lásd Pointe, Sur les pointes címszavaknál.

SUITE DE DANSE - táncszvit; különböző jellegu és tempójú, de közös hangulatú es stüisü táncsorozat.

SUR LES POINTES - lábujjhegyen, tulajdonképpen az összes lábujjak hegyén való táncolás. Mivel a lábujjak nem egyforma hosszúak, a táncosnő három, ketto vagy legtöbbször csak a nagy lábujja hegyén táncol. A lábujjhegytánc nem feltétele a balettnek, csak sajátsága, amely a romantikus balettben 1820 óta vált általánossá.

T

 TAMBOURIN - 1. Élénk 2/4-es provencei figurás népi tánc, amelyet kettős körben lejtettek.
2. Hosszúkás baszk dob, vagy kis, csörgős kézidob.
3. Stilizált rondó formában komponált táncszám, amelyet Mlle Camargo Rameau operáiban kis kézi dobbal adott elő. Ebbe a táncba szőtte bele először a női táncba - addig elképzelhetetlen - entrechats quatre-jait.

TARANTELLA - 6/8-os, gyors tempójú, dél-itáliai páros tánc. Nevét szilajságáról kapta, amelyet a babona valaha a Földközi-tenger melléki, úgynevezett tarantella pók csípésének tulajdonított. Valójában Taranto városából ered és a dél-itáliai, kalábriai, apuliai nép között ma is kedvelt szenvedélyes tánc.

TÉRRE A TÉRRE - földön való táncolás.

TOUR - teljes fordulat egy lábon. Double tour - két teljes fordulat.

TOUR EN L'AIR - felugrás utáni teljes fordulat a levegőben. Double tour en l'air = két teljes fordulat a levegőben.

TOUR DE FORCE - hatást keltő tánclépés, ugrás vagy forgás.

TOURDION - élénk, 6/8-os, csúszó lépésekbol álló vidám páros tánc; a szabályozott, háromrészes basse danse záró része. Könnyed, gyors tánc volt, amelyet a gagliardánál gyorsabban, de ugrás nélkül jártak. Ez is mély tánc volt, azaz közben a táncosnak nem volt szabad a lábát a földről sohasem teljesen felemelnie. Arbeau ezzel a tánccal kapcsolatban mondta, hogy "aki jól ismeri a dallamot és gondolatban a zenészekkel együtt énekel, biztosan jól táncolja."

TOURNÉ - forgó.

TRAVESTIE - a balettben a másik nem ruhájába való átöltözést jelenti. A XVII. század végéig a férfiak noi ruhába, a XIX. század második felétol, a XX. század húszas éveinek a végéig a nők férfi ruhába öltöztek, mert 1684-ig a női szerepeket is férfiak, 1850-től, a balett hanyatlásától kezdve pedig a férfiszerepeket is nők táncolták.

TRIORI - bretagne-i körtánc, amelyet a jó termés biztosítására, sarkukat összeütve, ugrálva táncolták.

TÜTÜ - a balerinák hagyományos muszlin, tárlatán, vagy tüllből készült szoknyája, amely a romantikus korban még bokáig ért és tiszta fehér volt, később már csak térdig ért és sárga, piros, kék színekben tündökölt, vagy gyászos temetoi jelenetekben fekete színt öltött. Ma már csak a csípő felét, vagy még ezt sem takaró fodor lett belole. Végül a modern balettekben teljesen eltűnt és helyét a collant, a testhez tapadó trikó foglalta el.

U-V-W-Z

 

WALZER - franciául valse, magyarul keringő. Változó tempójú, 3/4-es, zárt, páros szerelmi tánc. Jellemzoje a táncos pár összefogódzása és a szféraszerű kettős forgás. Egyes tudósok a növénytermesztő társadalomban a Pamír fennsíkon, mások a provencei lovagkorban keresik az eredetét. G. Desrat a francia voltából származtatja, amelyet egy XII. századi kézirat szerint 1178-ban már Párizsban táncoltak. A mai valcer-fogásnak megfelelő összefogódzás motívumát egy bacchantikus szerelmi páros tánc ábrázolásában, 1968 nyarán egy pompeji falfestményen, a Casa dei Vettii egyik termének falán találta meg e könyv szerzője. Eszerint az Arbeau által leírt provencei volta görög-római eredetű és a francia renaissance idején, a Valois-udvar-ban kelt új életre. Arbeau egyébként is gagliarda-féleségnek mondja a voltát, ez pedig tudvalevőleg római tánc (romanesca) volt. A volta név a voltiger = keringeni jelentésu francia szóból ered, tehát megegyezik a walzen német szó jelentésével. A voltában két 3/4-es ütemre csak félfordulatot, a valcerban már teljes fordulatot végeztek. A XIX. században a bécsi valcer divatja terjedt el, amelynek a tempója a báltermekben MM 80-ról 200-ra gyorsult és a szabályos valcerlépéseket sikló-lépések és szédíto keringés váltotta fel.

VARIÁCIÓ - a balettben az Adagio után következő férfi-női szóló rész. Legtöbbször nem a lassú téma zenei értelemben vett variációjára épül, hanem önálló virtuóz szólórész, amelyben a táncos egyéni képességei is megnyilatkozhatnak, csilloghatnak.

VOLTA - provencei eredetu, 3/4-es, merész, renaissance forgó tánc, amelyben a táncosok - a nők is -, magas ugrást végeztek, illetve a táncosok táncosnőjüket, vaspántos derékfűzője ala nyúlva, magasra emelték, miközben a hölgy egyik karjával táncosa nyakába kapaszkodott, másikkal ruháját lefogta. Feslett, erkölcstelen táncnak tartották, mert az ugrásnál a táncosnő lábaszára, vagy, amit még inkább kárhoztattak, a térde is gyakran kilátszott. A franciák a voltát a keringő ősének tekintik.


 






Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 8
Heti: 24
Havi: 75
Össz.: 18 982

Látogatottság növelés
Oldal: balett
εїзROCK LOVE'S TÁNC KLUB!εїз - © 2008 - 2019 - rockloves.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »